19. fejezet

Hii, giirls!

Visszatértem és meghoztam az új részt!:) 
Gondolom észrevettétek, hogy a blog design átalakításon ment át. Ez most már azt hiszem a végleges:D A szövegformálás is más, hiszen Worldben írom tovább a részeket. Úgyhogy egy kicsit most minden más. A részeket remélem meg tudom írni a buszon, de mivel a 14 órás busszal járok haza (kollégista vagyok Pécsen haha, legjobb hely<3) sok az ember, és mellettem is ülnek általában, és így nem valami jó írni (ha bámulnak közben). De igyekszem minden héten új résszel jelentkezni. 
De lenne egy kérésem. Hogy légyszíves pipáljatok, mert az előző részre csak 2 pipa jött össze, ti pedig nyolcan vagytok...vagy ennyire rossz, hogy még az "elolvastam" kategóriába se tartozik bele?! Mert ha nem tetszik, akkor kérlek írjatok kommentet, amiben leírjátok, hogy mit csinálok rosszul.
Szóval ennyi lenne, jó olvasást! xx


________________________________________________________________________________

19. fejezet

- Harry! – szóltam a mellettem alvó fiúnak – Harry! Kelj fel! – noszogattam. Szemeit nem nyitotta ki, felmordult egyet és a másik oldalára fordult. – Harry, kérlek – böködtem hátát. Nem hagytam, hogy visszaaludjon.

- Mi az, Anne? – nyűgösen szólt mély hangja. Fejét felém fordította, mintha csukott szemén át is látna.

 - Mennyi az idő? – kérdeztem, majd beleharaptam alsó ajkamba.

 - Te komolyan ezért keltettél fel?! – kinyitotta szemét és egész testével felém fordult. Könyökére támaszkodott és úgy nézett rám.

- Ühümm – nevettem el magam. – Kérlek, nézd meg – kérleltem

Harry hitetlenül felnevetett és a telefonjáért nyúlt.

- 10:27. Most boldog vagy? – nézett rám.

- Igen, köszönöm. – mosolyogtam és hálám jeléül egy puszit nyomtam az arcára.

- Csak ennyit ér az, hogy felkeltettél? – pimaszul mosolygott. Újra beleharaptam az ajkamba, gondolkodni kezdtem – Ne csináld ezt bébi, kibaszott szexin nézel így ki.

- Harry, milyen nap van? – nem foglalkoztam az előbbi kijelentésével. – Hmm? – türelmetlenkedtem.

- Hétfő, miért? – válaszolt, közben elterült az ágyon.

- Basszus! Iskolába kellett volna mennem! – pattantam ki az ágyból.

- Egy napba nem halsz bele, bébi – felnézett.

- De! Ahh, mindjárt szünet és most tételeket diktálnak. Be kell mennem.

- Most már úgy is késő van, ne menj el – győzködött – Majd Poppytól elkéred az anyagot. Maradjunk még – felém nyújtotta kezét. Rövid vonakodás után elfogadtam a gesztust, Harry pedig magára húzott.

Mellkasán feküdtem, hajam körénk hullott, mint egy függöny. Közelebb hajoltam hozzá, ajkaink súrolták egymást. Éreztem, ahogy Harry levegővétele felgyorsul, a meleg levegőt egyre gyakrabban éreztem a bőrömön. Nem csókoltam meg, farkasszemet néztünk egymással. Egyből felfogta, hogy így játszunk, tehát beszállt. Szemében látszott, hogy ő nem fog kezdeményezni. Én sem akartam. Zsigereim egyre jobban vágytak rá, hogy ajkaink táncot járjanak egymáséval, de nem akartam elveszteni a „harcot”. Harryn is látszott, hogy már ő sem bírja sokáig, de tartotta magát. Ahogy én is próbáltam. De a vágy legyőzött. Erősen rányomtam ajkaimat az övéire és csókolózni kezdtünk. Telt ajkai masszírozták enyéimet, nyelve lassan, szinte kínzóan mozgott az enyémmel. Levegő hiányában váltunk el egymástól, Harry arcán letörölhetetlen mosoly húzódott.

- Én nyertem – vigyorgott.

- Te – jelentettem ki és újabb csókot kezdeményeztem.

***

Harry karjai szorosan ölelték körbe testemet, fejemet mellkasára hajtottam, így feküdtünk csendben.

- Bárcsak így maradhatnánk – mondta Harry, és kezei szorosabban fontak körbe, ujjaival bőrömet simogatta

- De el kell mennünk – csalódottan beszéltem. Én is megállítanám az időt, ha tehetném. – Nekem iskolába kell mennem, neked meg holnapután versenyed lesz – emlékeztettem.

- Ugh, Anne. Miért kell mindig ilyen ünneprontónak lenned? – kérdezte felháborodottan – Csak élvezd a pillanatot!

Pár perccel később kiszálltunk az ágyból és készülődni kezdtünk a visszautazásra. A használt tányérokat mosogattam, amíg Harry pakolt.

Hátam mögé lépett és átkarolta a derekamat. Bal kezével elsöpörte hajamat a vállamról, hogy nyakamhoz férhessen. Ajkaival szívni kezdte az érzékeny bőrt.

- Harry… - nyögtem. Nem hagyta abba a kínzásomat, folytatta, fogaival ráharapott a bőrömre. Felszisszentem a fájdalomtól, Harry pedig elengedte nyakamat. – Most így jobb? – vontam fel a szemöldökömet, amikor felé fordultam. Óvatosan megfogtam a fájdalmas területet és újból felszisszentem – Ez fáj.

- Így már mindenki tudja, hogy az enyém vagy – mosolygott. Haragudni akartam rá, de az „ártatlan” mosolya miatt nem tudtam. Megfogattam szemeimet és a füléhez hajoltam.

- Ezt még visszakapod, Styles – suttogtam.