13. fejezet

Beléptem a bejárati ajtón. Testemet nehéznek éreztem a láz miatt. Nem vágytam semminél jobbra, csak egy forró zuhanyra. Levettem a kabátomat és felakasztottam az ajtó melletti fogasra. A lépcső felé sétáltam, hogy feljussak a szobámba, de amikor az étkező előtt haladtam el, megláttam az apukámat. Odadobtam neki egy sziát és mentem is volna fel a lépcsőn, ha nem szól utánam:
 - Anne, gyere csak vissza! - szólt.
Megpördültem a tengelyem körül -  ami egy kisebb szédülést okozott - és visszamentem az ebédlőbe és az ajtófélfának dőlve vártam.
 - Igen? - kérdeztem félénken, mert nem úgy nézett ki, mit aki jó kedvében lenne.
 - Hol is voltál ma? - ráncolta a szemöldökét.
 - Poppynál. Felmehetnék a szobámba, mert tegnap megáztunk és éjszaka belázasodtam... - magyarázkodtam.
 - Érdekes. Felhívtam Poppy anyukáját, de azt mondta, hogy nem voltál ott. Mégis hol voltál? - Most komolyan? 18 évesen arról kell magyarázkodnom, hogy hol töltöttem az éjszakámat? Jó, megértem én, hogy az apám, meg hogy Ő felelős értem és nála lakok, de akkor is. Tudok vigyázni magamra. Elhiszem, hogy aggódik értem és ezért nem is fogok neki hazudni. Nem tudnék. Annyi mindenen segített át, egyedül nevelt fel így inkább megmondom neki az igazat. Amúgy is megbeszélném vele, csak későbbre akartam tolni, de végül is mindegy.
 - Ööö. A barátomnál. - mondtam. Bőröm még jobban kezdett égni és akaratlanul is elmosolyodtam.
 - Igen? Van barátod? És mi a neve? - kérdezte. Kicsit gúnyos volt a hanglejtése, de nem igazán foglalkoztam vele. Inkább próbáltam megállni a lábamon, mert a végtagjaim kezdték felmondani a szolgálatot mára.
 - Harry.
 - Rendben. Szeretnék találkozni ezzel a Harryvel. - hitetlenül néztem rá, aztán megvontam a vállam.
 - Felőlem oké - mondtam. Hát, elhiszem, hogy találkozni akar vele. Az első kapcsolatom nem éppen úgy végződött, ahogy szerettem volna. Konkrétan a  volt barátom börtönben ül kiskorú bántalmazásáért. Inkább bemutatom neki Harryt. - Most már felmehetek? Tényleg nem érzem jól magamat.
 - Menj. Amúgy tényleg betegnek látszol - intett a kezével én meg felsétáltam a szobámba. levettem a cipőmet és összeszedtem valami pizsamának valót, ami egy régi, kinyúlt pólóból és egy fekete nadrágból állt. Bevonultam a fürdőszobámba és megnyitottam a csapot. Levettem  ruháimat és beleléptem a már félig teli kádba. A forró vizet nem igazán éreztem melegnek, hiszen a láz már égetett. De mégis jó érzés volt. Testemet a kád támasztotta, amíg én lehunytam a szemeimet.

Kiléptem a fürdőből és az ágy felé vettem az irányt. A hideg rázott ez alatt a pár másodperc alatt. Útközben kivettem az egyik fiókomból a lázmérőmet és bekapcsoltam. Kicsivel később csipogott. Megnéztem, a lázam 39.1. Csodálatos. Azt hittem fürdés után lemegy. Már az ágyban feküdtem és írtam egy sms-t, amikor kopogtak az ajtómon.
 - Bejöhetek? - kérdezte apa.
 - Persze - mosolyogtam rá fáradtan és félretettem a telefonomat az ágyon
 - Hoztam lázcsillapítót és teát - tette le az éjjeliszekrényemre a tablettát és a bögrémet. - Mennyi? emelte kezét a homlokomra.
 - 39 - válaszoltam.
 - Akkor ezt mindenképp vedd be - mutatott a gyógyszerre és az ajtó felé indult - Jó éjszakát! - mosolygott és becsukta maga után az ajtót.
Elvettem a gyógyszeres dobozt az asztalról és kibontottam. Kipattintottam egy tablettát a műanyagból és betettem a számba. Nehézkesen lenyeltem a száraz gyógyszert és ittam rá pár korty citromos teát. A bögrét a kezemben szorongatva vettem fel a telefonomat a takaróról és folytattam az sms írását, de megelőztek. Harry írt:

"Hogy vagy?" 

Visszaírtam neki, hogy "nem jól. Egyre magasabb a lázam és apa meg szeretne ismerni".

Hamar jött a válasz:

"Nem gond. Mikor?"

Ezen a kérdésen elkezdtem gondolkodni. 

"Nem tudom. A közeljövőben. Szerintem miután meggyógyultam. De most lefekszem, mert mindjárt leragad a szemem. Jó éjt. xx"

"Rendben. Jó éjt drága. Xx"

Visszatettem a telefonomat az éjjeliszekrényre és még egyszer belekortyoltam a teámba. Lekapcsoltam az éjjeli lámpám, a takarómat felhúztam az államig és lassan elaludtam.

Pár nappal később

Újult erővel, egészségesen sétáltam le a lépcsőn, hogy iskolába menjek. Persze, mint a többi diák én se szeretek iskolába (főleg egyetemre) menni, de még mindig jobb, mint a betegség. Kiléptem az ajtón és érzékeimet megtöltötték a friss levegő illata. Csípős reggeli hideg volt, de a szívemet mégis melegség töltötte meg. A fekete Range Rover ott állt az úttesten. Bár nem láttam ki ül benne a sötétített ablaktól, de tudtam. Mosolyogva közelítettem meg a járművet. A göndör hajú fiú észrevett és belülről kinyitotta nekem az ajtót. A válltáskámat előrehúztam majd beültem a kocsiba. Harry mosolyogva közel hajolt hozzám és megcsókolt. Puha ajkai kényeztették az enyéimet. Miután eltávolodtunk egymástól, bekötöttem magam és az egyetem felé indultunk. 

 - Hányra menjek át? - kérdezte, miközben az utat nézte. Az estéről beszélt, ma jön át vacsorázni.

 - Fél hét körül elég - néztem rá.

 - Rendben - nézett rám egy pillanatra mosolyogva.

Leparkolt az iskola elé, kiszállt az autóból és kinyitotta nekem az ajtót. Becsaptam magam mögött az  aztán amikor fel akartam rakni a táskámat a vállamra, Harry hirtelen kivette a kezemből és felrakta a sajátjára. Közelebb húzott magához, s ajkait az enyéimre tapasztotta. Kisebb csókokat váltottunk, amikor Poppy megrántotta a vállamat, így elhúzva Harrytől. Mérgesen néztem rá egy pillanatig, de ez hamar elszállt, hiszen régen láttam. A nyakába borultam, szorosan megöleltem legjobb barátnőmet. Elengedtük egymást és bemutattam egymásnak Harryt és Poppyt. A lány barátságosan üdvözölte a barátomat, aki szemmel láthatóan kicsit mérges volt, hogy megzavart minket, de végül Ő is mosolyogva üdvözölte Poppyt.
 - Mennünk kell - mondta Poppy.
 - Oké - válaszoltam és Harryhez fordultam.
 - Khm - köhögött Poppy, amikor a csókunk Harryvel kezdett kicsit hosszúra nyúlni. Visszakaptam a táskámat ami eddig a vállán pihent, majd mosolyogva elköszöntem tőle és elindultunk Poppyval a bejárat felé. - Nem akarsz valamit mondani? - kérdezte felvont szemöldökkel. Értetlenül meredtem rá, ezért folytatja. - Azt hittem csak barátok vagytok - vigyorgott. Ó, hát persze! Elfelejtettem neki mondani.
 - Bocsi - néztem rá és tényleg furdalt a lelkiismeretem.
 - Nem haragszom, mert tudtam előre.
 - Mi? - kérdeztem
 - Ismerlek Anne Artmenson - karolta át a vállamat. - Amúgy elég sokan figyelték az udvaron a kis jeleneteteket.
- Nem igazán érdekel - vontam meg a vállam. Beléptünk az előadóba és mindketten leültünk a helyünkre.