12. fejezet

Kinyitottam a szememet. Harry aludt mellettem, kezeit szorosan körém fonta. Szempillái néha megremegtek, miközben néztem. Hangos szuszogása megmosolyogtatott. Olyan nyugodt volt. Nem tudom meddig néztem őt, az időérzékem teljesen elveszett. Kifésültem néhány tincset a homlokából és kezét leemeltem testemről. Kimásztam az ágyból. Harry átfordult a másik oldalára és az ablak felé fordult. Megmarkoltam a hideg kilincset és amilyen halkan tudtam, távoztam a szobából. A konyha felé sétáltam. Egy pillanatra megálltam, mert éles fájdalom nyílalt a fejembe. Odakaptam a kezemet a fájó ponthoz. Remek. Fáj a fejem. Lassan lépkedtem a hideg csempén. Elértem a konyhapulthoz és két kezemmel nekitámaszkodtam. Vártam egy kicsit, hogy enyhüljön a fájdalom. Nem enyhült. Felnyúltam a szekrénybe, hogy teát keressek. Szerencsémre az első szekrényben megtaláltam. Ezután valami lábast, vagy nem is tudom mit kerestem, amiben vizet tudnék melegíteni. Ilyet is találtam, már csak fel kellett raknom a tűzhelyre és elkészíteni a teát.


Harry szemszöge

Megfordultam Anne felé az ágyban. Csukott szemmel kerestem testét, de csak a paplant éreztem. Kinyitottam szemeimet. Üres az ágy. Csalódott voltam. Lelépett. Azt hittem ő más. De tévedtem. Elment, mint a többi, akivel eddig voltam. Azzal a különbséggel, hogy irántuk nem éreztem semmit. Szomorúan keltem fel az ágyból. Kisétáltam a konyhába. Az ajtónál megtorpantam. Mosolyogva néztem a lányt, aki háttal állt nekem. Félreismertem. Nem hagyott itt. Pedig megtehette volna.  Közelebb léptem hozzá és hátulról átöleltem.

Anne szemszöge

Megijedtem, amikor két kar ölelt át. Hatalmas tenyereit a hasamra tette, állát a vállamon pihentette. Göndör fürtjei csikizték arcomat.
 - Megijesztettél - motyogta a nyakamba. 
 - Én ijesztettelek meg téged? - fordítottam felé az arcomat - Mivel?
 - Azt hittem elmentél.
 - Mért mentem volna el? - testemmel felé fordultam. Kérdő tekintettel meredtem rá.
 - Nem tudom, csak azt hittem, hogy leléptél.
Megráztam a fejemet. Mosolyogva nyomott egy puszit a homlokomra. Ajkát lecserélte a kezére.
 - Forró a homlokod - mondta. - Várj, hozok egy lázmérőt.
Kisietett a konyhából. Már csak ez hiányzott. Utálok beteg lenni, rémes érzés. Visszafordultam a pulthoz és beleittam a gőzölgő teámba. Harry visszatért a lázmérővel, amit betettem a hónaljam alá és vártam. Miután csipogott hármat, kivettem a pólóm alól. 38.3 °C. Harry felé hajolt, hogy lássa. Megragadta csuklómat és a szobája felé húzott. Egy "feküdj le" utasítással az ágyba parancsolt. Nem ellenkeztem, testemet gyengének éreztem a láztól. A fejem még mindig sajgott, így jó érzés volt, hogy valami megtartotta a testemet és nem én próbálkoztam a szédülés közben talpon maradni. Harry  betakart a meleg takaróval és újra távozott. Telefonom után nyúltam, amit még tegnap este hagytam az ágy melletti asztalon. Végighúztam ujjaimat a kijelzőn és írtam egy sms-t Poppynak, hogy valószínű, hogy nem megyek holnap suliba, mert belázasodtam. Mivel Harry még nem tért vissza, elkezdtem a telefonomon játszani. A barátom körülbelül fél óra múlva érkezett vissza, kezében egy tálcával. Mosolyogva jött felém. Felültem az ágyban, hátamat a támla támasztotta. Combomra rakta a fatálcát, amin egy mélytányér volt, benne gőzölgő levessel.
 - Köszi - néztem fel rá.
 - Nincs mit. Anyukám receptje, bocs, ha nem lett annyira jó - motyogta. Mosolyogva néztem rá. A kanalamat belemerítettem a meleg ételbe, majd megfújtam. Óvatosan szürcsöltem bele. 
 - Nagyon finom lett - mondtam neki. Láttam rajta, hogy örül amiért ízlik nekem.
 - Jobban vagy már? - kérdezte végül és megkerülve az ágyat, bemászott mellém. Aprót bólintottam, mert már egy kicsit tényleg jobban éreztem magam. A könyökére támaszkodva fürkészett miközben vigyáztam, hogy a forró leves ne égesse meg a nyelvemet. - Sajnálom - mondta pár perc hallgatás után. Kérdőn néztem rá.
 - Mit?
 - Hogy beteg vagy. Szerintem a tegnapi miatt fázhattál meg. - válaszolta és látszólag tényleg sajnálta.
Beszélgetni kezdtünk, teljesen más dolgokról, amíg meg nem csörrent a telefonom. Az apukám keresett. Teljesen elfeledkeztem róla. Biztos keresett.
 - Muszáj felvennem - mondtam Harrynek. - Szia Apa! Nem, Poppynál vagyok - hazudtam. - Ma már megyek haza. Én is. Szia! - nyomtam ki a telefont. Harry fürkészve nézett rám. - Haza kell mennem - mondtam szomorúan.
 - Mikor? - érdeklődött.
 - Az lenne a legjobb, ha most. 
 - Oké - kelt fel és behozta a saját ruháimat a fürdőből. Kikászálódtam az ágyból, de a hirtelen mozdulattól megszédültem. Megkapaszkodtam a kis asztalban, majd lassan Harry után mentem a fürdőbe felöltözni.

***

 - Kösz mindent - hálálkodtam.

 - Semmiség - mosolygott. Gödröcskéi feltűntek arcán.

Közelebb hajolt, hogy megcsókoljon, de eltoltam magamtól. Összevont szemöldökkel meredt rám.

 - Nem akarom, hogy te is elkapd.

 - Erős az immunrendszerem - mosolygott és megcsókolt, ami kicsit hosszúra nyúlt.

Kiszálltam a kocsiból és a házunk felé sétáltam. Kinyitottam az ajtót és beléptem...