- Szia - mosolyogtam rá. Kár, hogy az én mosolyom nem olyan volt, mint az övé. Az enyém hamis volt. Kapott tőlem a szájára egy puszit. Tudom, hogy többet szeretne, de nekem nem megy.
Nem merem elmondani neki, hogy csak azért csókoltam meg, mert féltékennyé akartam tenni Harryt. Tudom, hogy gyerekes volt az amit tettem, de...nem is tudom, hogy mi az a de. Hirtelen ötlet volt. Egy nagyon hülye ötlet...
Nem tehetem meg Jasonnel, hogy szakítok vele. Nem bírnám ki, mert tudom, hogy összetörném a szívét és ezt nem bírnám végignézni. Ahhoz túlságosan szeretem. Barátilag. És nem is szeretném vele tönkretenni a barátságomat... Bár ezen már azt hiszem túl vagyok.
Az előadás után a könyvtárba indultam. A folyosón mentem, amikor Poppy beért.
- Képzeld, azt pletykálják, hogy együtt jársz Jasonnel.
- Nem csak pletyka. - mondtam közömbösen.
- Mi? - állt meg a folyosón. Megfordultam és ledöbbent arcát pásztáztam.
- Hjaj - sóhajtottam. Gyere, elmondom. - fogtam meg a kezét és magam után rángattam a lánymosdóba. Mint minden lány, mi is itt szoktuk megvitatni a magánügyeinket. Megnéztem, hogy van - e valaki bent. Miután megbizonyosodtam arról, hogy egymagunk vagyunk, leültem a hideg csempére és belekezdtem a beszámolómba.
- Elmentem vele tegnap randizni és amikor hazakísért, megláttam Harryt.
- Na ne! - mondta kapásból.
- De - a földet néztem. Egyébként jó, hogy Poppy kitalálja a dolgokat anélkül is, hogy ki kéne mondanom. - Most mit csináljak? - kétségbe esett pillantással néztem rá.
- Nem tudom. Szerintem beszélj Jasonnel.
- De nem akarok. Nem szeretném megbántani.
- Már elkezdted - figyelmeztetett - és szerintem inkább ess rajta mosta túl, mielőtt még jobban beleéli magát ebbe az egészbe.
- Már beleélte magát... - sóhajtottam - Beszélnem kell vele, igaz? - néztem fel rá. Bólogatott - Rendben. Majd holnap, ma már nem találkozom vele.
Felálltam a földről, majd kimentünk a mosdóból. Én elmentem a könyvtárba kikölcsönözni egy könyvet, amíg Poppy az épület előtt várt. Együtt elindultunk haza.
Jason szemszöge:
Anneék házához tartottam. Nem volt megbeszélve, hogy átmegyek hozzá, de látni szerettem volna. A járdát az utcai lámpák gyér fénye világította meg. Nem lehetett sokat látni a szürkületben. Befordultam Anne utcájába. A házuk előtt három alakot láttam. Nem tudom kik lehetnek azok, nem lehet őket rendesen kivenni a sötétségből. A hórom férfi - akiknek alakját egyre jobban láttam - közeledett felém. Magamban imádkoztam, hogy csak kerüljenek el, mivel akár férfi az ember, akár nem szerintem a sötétben mindenki parázik két kigyúrt embertől. Elmentem mellettük. Az addig benntartott levegőmet kifújtam. A megkönnyebbülés amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is szállt.
- Hé! Te! - ordított rám az egyik. Gondolkodtam, hogy megforduljak - e. Lassan megfordultam a hang irányába.
Az egyik kigyúrt férfi arcát láttam közel magamhoz majd az öklét. A földre zuhantam. Az orromból csöpögött a vér. Hasamba rúgtak párszor. A fájdalom, amit éreztem borzalmas volt. Tompa, de nagyon intenzív. Lábaimat felhúztam a mellkasomig, így nem éreztem annyira a fájdalmamat. Szemeimet összeszorítottam, nem kaptam levegőt.
A mozgásokból ítélve az egyikőjük leguggolt mellém. Szemeimet résnyire kinyitottam, így láttam az arcát a gyér lámpafényben.
- Figyelj te féreg - mondta rekedtes, mély hangján - ha még egyszer meglátlak Anne közelében, bajok lesznek. - egyre fenyegetőbben beszélt. - Szakítasz vele, utána többet nem beszélsz vele, és kerülöd! - Megragadta a pólóm nyakát, majd fejemet felhúzta a földről. Megértetted? - egyre hangosabb volt.
Hangja a halk utcában visszhangzott. Fájdalmamban csak bólintani tudtam.
- Okos gyerek. De ha nem azt teszed, amit mondtam, akkor Ő - mutatott az egyik kigyúrt srácra - ellátja a bajodat! És ha erről beszélni mersz Annenel, a lelket is keverem belőled!
Még egyet bólintottam, hogy megértettem. Elengedte a pólóm nyakát. Fejem visszahullott a földre, de ez a fájdalom fel sem ért a hasamban érezhetővel. A három férfi elhagyta a közelemben lévő területet. Még hosszú percekig feküdtem a hideg földön.
Erőt vettem magamon, és lassan felkeltem a földről. A fájdalom még most sem szűnt meg a hasam környékén. Vánszorogva elindultam a bérelt lakásom felé.
- Képzeld, azt pletykálják, hogy együtt jársz Jasonnel.
- Nem csak pletyka. - mondtam közömbösen.
- Mi? - állt meg a folyosón. Megfordultam és ledöbbent arcát pásztáztam.
- Hjaj - sóhajtottam. Gyere, elmondom. - fogtam meg a kezét és magam után rángattam a lánymosdóba. Mint minden lány, mi is itt szoktuk megvitatni a magánügyeinket. Megnéztem, hogy van - e valaki bent. Miután megbizonyosodtam arról, hogy egymagunk vagyunk, leültem a hideg csempére és belekezdtem a beszámolómba.
- Elmentem vele tegnap randizni és amikor hazakísért, megláttam Harryt.
- Na ne! - mondta kapásból.
- De - a földet néztem. Egyébként jó, hogy Poppy kitalálja a dolgokat anélkül is, hogy ki kéne mondanom. - Most mit csináljak? - kétségbe esett pillantással néztem rá.
- Nem tudom. Szerintem beszélj Jasonnel.
- De nem akarok. Nem szeretném megbántani.
- Már elkezdted - figyelmeztetett - és szerintem inkább ess rajta mosta túl, mielőtt még jobban beleéli magát ebbe az egészbe.
- Már beleélte magát... - sóhajtottam - Beszélnem kell vele, igaz? - néztem fel rá. Bólogatott - Rendben. Majd holnap, ma már nem találkozom vele.
Felálltam a földről, majd kimentünk a mosdóból. Én elmentem a könyvtárba kikölcsönözni egy könyvet, amíg Poppy az épület előtt várt. Együtt elindultunk haza.
Jason szemszöge:
Anneék házához tartottam. Nem volt megbeszélve, hogy átmegyek hozzá, de látni szerettem volna. A járdát az utcai lámpák gyér fénye világította meg. Nem lehetett sokat látni a szürkületben. Befordultam Anne utcájába. A házuk előtt három alakot láttam. Nem tudom kik lehetnek azok, nem lehet őket rendesen kivenni a sötétségből. A hórom férfi - akiknek alakját egyre jobban láttam - közeledett felém. Magamban imádkoztam, hogy csak kerüljenek el, mivel akár férfi az ember, akár nem szerintem a sötétben mindenki parázik két kigyúrt embertől. Elmentem mellettük. Az addig benntartott levegőmet kifújtam. A megkönnyebbülés amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is szállt.
- Hé! Te! - ordított rám az egyik. Gondolkodtam, hogy megforduljak - e. Lassan megfordultam a hang irányába.
Az egyik kigyúrt férfi arcát láttam közel magamhoz majd az öklét. A földre zuhantam. Az orromból csöpögött a vér. Hasamba rúgtak párszor. A fájdalom, amit éreztem borzalmas volt. Tompa, de nagyon intenzív. Lábaimat felhúztam a mellkasomig, így nem éreztem annyira a fájdalmamat. Szemeimet összeszorítottam, nem kaptam levegőt.
A mozgásokból ítélve az egyikőjük leguggolt mellém. Szemeimet résnyire kinyitottam, így láttam az arcát a gyér lámpafényben.
- Figyelj te féreg - mondta rekedtes, mély hangján - ha még egyszer meglátlak Anne közelében, bajok lesznek. - egyre fenyegetőbben beszélt. - Szakítasz vele, utána többet nem beszélsz vele, és kerülöd! - Megragadta a pólóm nyakát, majd fejemet felhúzta a földről. Megértetted? - egyre hangosabb volt.
Hangja a halk utcában visszhangzott. Fájdalmamban csak bólintani tudtam.
- Okos gyerek. De ha nem azt teszed, amit mondtam, akkor Ő - mutatott az egyik kigyúrt srácra - ellátja a bajodat! És ha erről beszélni mersz Annenel, a lelket is keverem belőled!
Még egyet bólintottam, hogy megértettem. Elengedte a pólóm nyakát. Fejem visszahullott a földre, de ez a fájdalom fel sem ért a hasamban érezhetővel. A három férfi elhagyta a közelemben lévő területet. Még hosszú percekig feküdtem a hideg földön.
Erőt vettem magamon, és lassan felkeltem a földről. A fájdalom még most sem szűnt meg a hasam környékén. Vánszorogva elindultam a bérelt lakásom felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése