Jason már napok óta nem jött iskolába. Senki nem tudja mi van vele. Próbáltam elérni telefonon, de nem vette föl. Gondoltam, hogy elmegyek a lakásához,de...De nem tudom, hogy hol lakik. Ez furcsa, nem? Egy éve ismerem és állítólag a barátnője vagyok, de igazából semmit nem tudok róla.
Ez az egész számomra abból a szempontból jó, mert így nem kellett neki elmondanom az igazságot. Máig.
Bent ültem már az előadóban, amikor Jason besétált az ajtón. Megijedtem a látványától. A feje be volt kötözve, a bal szeme környékén pedig egy halvány ütésfolt volt látható. A nagy része már felszívódott, de a körvonala még halványan látszott. Kezemet a szám elé kaptam. Tehát ezért nem volt a héten.
- Beszélnünk kell - mondtam halkan. Jason nem mondott semmit, csak felnézett a legfelső padsorban ülő idegen férfire. Szememmel követtem a barátom tekintetét. A férfi bólintott mire Jason beszélni kezdett.
- Szakítsunk. - jelentette ki. A szemeim tágra nyíltak, meglepődtem.
- Mi? - préseltem ki magamból. Én is ezt akartam mondani, csak furcsa volt ezt tőle hallani, hiszen én úgy tudtam, hogy tetszem neki. Ezek szerint nem.
Magyarázatot már nem kaptam tőle, leült a helyére és nem szólalt meg. Nem tudom, hogy most mi történt, de annak a férfinek köze volt a dologhoz. Érzem.
***
Órák után kimentünk a teremből. Későn végeztünk, már sötétedett. Kilépve a novemberi hidegbe megborzongtam. Megláttam azt a férfit, aki bent volt az előadáson. Még sosem láttam korábban itt. Valami a belsőmben azt éreztette velem, hogy követnem kell. Megvártam, amíg lefordul az utcában, majd utánasiettem. Próbáltam észrevétlen maradni.Már messze voltam az egyetemtől, de a férfi még mindig nem állt meg. Nem is értem, hogy miért követem, lehet, hogy haza megy. Befordult egy sikátorba. Még életemben nem jártam erre. Megálltam a ház fele mellett és onnan hallgatóztam. A férfi köszönt két másik embernek. A szívem hangosan dobogott, amikor megláttam az utcanevet. Ez egy veszélyes utca. El akartam rohanni, amikor egy ismerős hang ütötte meg a fülemet.
- Szakítottak? - kérdezte egy rekedtes hang.
A felismerés villámként futott végig az agyamban.
- Harry?! - befordultam az utcába. Ideges voltam.
- Anne? Mit keresel te itt? - meglepődött. Az utcai lámpa megvilágította arcát.
- Az nem érdekes. Inkább mondd meg, hogy mit csináltál Jasonnel! - kiabáltam. Hangom enyhén visszhangzott.
- Menjetek! - mondta Harry annak a két fickónak. Ők csak ott álltak, mint akik nem értik, hogy miről van szó. - Menjetek! Nem értitek? - felemelte a hangját. Erre a két kigyúrt majom megmozdult és komótosan kivonultak az utcáról. Harry idegesen figyelte őket, én az arcát fürkésztem és arra vártam, hogy megmagyarázza ezt az egészet.
- Anne. - közeledett felém - Nem az történt, amire gondolsz.
- Mi? Mire gondolok? Megveretted Jasont? Mit képzelsz te magadról? - újra kiabáltam vele.
Nem akartam, de ilyet nem tehet senkivel.
- Ne beszélj velem így! - visszaordított. Hirtelen elém jött és megfogta a csuklóimat. Hátamat a hideg falnak nyomta, kezeimet a fejem fölé emelte.
- Harry ez fáj. - mondtam fájdalmasan. Nem foglalkozott a mondatommal, testével hozzásimult az enyémhez, amivel még jobban odaszorított a falhoz - Harry.
Harry szemszöge
Ezt már nem bírom tovább. A vágy amit érzek Anne iránt kibírhatatlan. Meg akarom csókolni, közel akarok lenni hozzá. Akarom őt. Még nem éreztem ilyet. Kibírhatatlan. Nem akarom, hogy más fiú hozzáérjen. Főleg nem azt, hogy az a patkány járjon vele. Ezért csináltam azt, amit. De Anne úgyse fogja megérteni.
Testeink tökéletesen simultak egymáshoz. Gyönyörű barna szemeibe néztem, majd ajkaimat ráhelyeztem puha bőrére. Ajkaimmal csókokat leheltem az állkapcsa vonalára és nyakára.
Bőrömet forró cseppek égették.
Anne szemszöge:
Szemeim majdnem kiestek a helyükről, amikor Harry a nyakamat kezdte csókolgatni. A döbbenettől reagálni se tudtam. Lábaim megremegtek, amikor a az állkapcsom és a nyakam találkozásához ért. Egyre durvábban szívta a nyakamat és egyre közelebb préselte magát. A sálamtól Harry nem tudott tovább haladni, ezért kezeivel összetolta az enyéimet, hogy az egyikkel elengedhesse azokat. Kapva a lehetőséges sajgó csuklómat el akartam venni onnan, de előbb elkapta őket. Még jobban szorított.
- Harry - nyöszörögtem. Nem hallotta.
A fájdalomtól néhány könny gördült le az arcomon. Lassan lefolytak, és Harry arca fogta fel őket. Elengedte kezeimet, majd eltávolodott tőlem. Könnyes szemekkel néztem rá. Kezeimet ökölbe szorítottam és kinyitottam őket, hogy vért pumpáljak ujjaimba. Megfordultam az utca kijárata felé, közben Harryt néztem. Kicsiket lépkedtem hátrafelé. Megfordultam és rohanni kezdtem a sötétben. Életemben nem futottam ilyen gyorsan még. Hátam mögül kiáltást hallottam.
- Sajnálom! - hátranéztem. Harry sötét alakját láttam messziről.
Arca elmosódott a könnyeimtől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése