xx, Virág
Álmosan keltem ki az ágyból, nem sokat tudtam aludni az éjszaka. Szemeim összeragadtak a könnyeimtől. Nehézkesen sétáltam el a fürdőszobámig. Csoszogásom visszhangzott a fürdőben. A tükör felé pillantottam. Örömmel vettem tudomásul, hogy a hajam teljesen kócos a forgolódástól és a szemem piros a sírástól. Egy hangos sóhajjal nyugtáztam kinézetemet. Levettem magamról a tegnapi ruháimat és beléptem a zuhany kabinba. Megnyitottam a csapot és hagytam, hogy a forró víz áztassa a bőrömet. Hosszú ideig folyattam magamra a vizet, mire kiszálltam. Vizes tincseimre és testemre rátekertem egy-egy törülközőt, majd kiléptem a fürdőből. A fülledt melegből kilépve jól esett a szobai hőmérséklet, könnyebben vettem a levegőt. Felöltöztem tiszta ruhába és megszárítottam a hajam. Kisminkeltem magam, hogy eltüntessem a sápadtságot és a szemem alatt húzódó sötét karikákat. A tükörképem láttán bólintottam, tűrhető festek.
Lesétáltam a konyhába, hogy készítsek magamnak reggelit. Egy bögre forró teával és pirítóssal indultam vissza a szobámba. Bekapcsoltam a tévémet és enni kezdtem. Unottan kapcsolgattam az adók között, nem találtam semmi olyat, ami lekötötte volna a figyelmemet. A kapcsolgatást abbahagytam valami reggeli betelefonálós műsornál és elbambultam. A telefonom megcsörrent az asztalomon, mire ijedtemben összerázódtam. Megijedtem, azt hittem, hogy Max az. Féltem a készüléktől, ezért óvatosan nyúltam felé, mintha bármelyik pillanatban megtámadhatna. Lepillantottam a kijelzőre és egyből megnyugodtam. Harry volt.
- Szia édes - szólt bele rekedtes hangján.
- Jó reggelt - köszöntöttem.
- Jobban vagy már?
- Egy kicsit - vallottam be. Talán egy picit nyugodtabb vagyok, mint tegnap este, de az a mondat, hogy még "Nincs vége" nem hagy nyugodni...
- Akkor jó - érezni lehetett a hangján, hogy megkönnyebbült. - Van kedved este találkozni?
- Igen - válaszoltam - Au!
- Mi történt??? - megijedt.
- Elégettem a nyelvemet a teával - fájdalmasan nyögtem a telefonba. Pár másodperc hallgatás után Harryből önfeledt nevetés tört ki. - Hé! Ez nem vicces! Tényleg fájt - szomorú arcot vágtam, de ajkam hamar mosolyra húzódott a nevetés hangján. Mint egy angyal nevetése.
- Jó, befejeztem - mondta komolyan, de éreztem, hogy még mindig jól szórakozik rajtam. - Majd én meggyógyítom.
Arcomat pír öntötte el a szavaitól.
- Oké - mondtam zavartan, miközben egy tincsemet csavargattam az ujjaim között.
- Most mennem kell. Este találkozunk, hétkor felveszlek, melegen öltözz! - figyelmeztetett.
- Rendben. Szia, Harry. - kinyomtam a telefont.
***
A lépcső alján ültem és Harryt vártam. Ujjaimmal babráltam, amikor csöngettek. Felpattantam a lépcsőfokról és az ajtóhoz siettem. Kinézetem a kukucskálón, hogy biztos legyek, hogy Harry az. Azt hiszem kicsit paranoiás lettem a Max-ügy miatt... Kinyitottam az ajtót és mosolyogva fogadtam az ajtó keretnek támaszkodó fiút.
- Szia gyönyörű - széles vigyorra húzta száját, gödröcskéi is látszódtak.
- Szia - mosolyogtam, s megcsókoltam.
- Mehetünk - kérdezte, amikor eltávolodtunk egymástól. Bólintottam, majd becsuktam magam mögött az ajtót.
- Hova megyünk - érdeklődtem.
- Titok - mosolygott és kinyitotta a kocsi ajtaját nekem.
Harry beindította a motort és kikanyarodtunk az utcánkból. Próbáltam figyelni a táblákat, hogy merre autózunk, de nem tudtam rájönni. Majd' félórát utaztunk, amikor megállt az autó. Nem ismertem fel a környéket, egy erdő szélén álltunk. Harry kivett a csomagtartóból egy kosarat és tenyerét becsúsztatta az enyém közé. A sötét erdőben sétáltunk, de nem féltem. Megbíztam Harryben. Egy ösvényen mentünk, a sötéttől nem láttam a végét. Ahogy egyre beljebb sétáltunk kezdett kitisztulni előttem a látvány. A faágak eltűntek és megláttam a tiszta égboltot. Az eget kémleltem, amikor a lábam besüppedt a homokba. Lenéztem, a földes utat hirtelen átváltotta a homok. Előre pillantottam és megláttam egy tavat. A csillagok és a hold tükröződött sötét vizén. Ámulattal néztem a gyönyörű helyszínt.
- Na? - fürkészett Harry mosolyogva.
- Csodálatos - még mindig a tavat néztem.
- Gyere - húzott maga után.
Megálltunk egy tűzgyújtó helynél, ahova már ki volt készítve a fa. Harry meggyújtotta és a tűz megvilágította tökéletes arcát. Odasétált a kosárhoz és kivett belőle egy plédet, amit kiterített a homokon. Szemeimmel követtem mozdulatait. Ráfeküdt a plédre és kinyújtotta a kezét, amit megfogtam. Lehúzott maga mellé. Mindketten az oldalunkra feküdtünk és csak néztük egymást.
- Min gondolkodsz? - kérdezte Harry mosolyogva.
- Hogy hogyan lehet valaki ennyire gyönyörű - suttogtam. Tényleg erre gondoltam. Felültem törökülésbe és onnan néztem tovább Harryt. Harry is felült, így újra szembe kerültünk egymással. Közelebb jött hozzám, állát az enyémnek döntötte, arcomat a kezei közé vette.
- Itt egyedül te vagy gyönyörű - mondta, majd megcsókolt. Nyelveink lassú táncot jártak egymáséval. Lassan hátradőltünk, én voltam alul, Harry pedig fölöttem. Kezei testem mellett voltak, azon támaszkodott. Egyik kezemmel vállát fogtam, másikkal puha hajába túrtam. Meghúztam tincseit, mire belenyögött a számba. Lábaimat dereka köré csavartam, közelebb húztam magamhoz. Zihálva váltunk el egymástól. Harry zöld szemei ragyogtak a sötétben, csodálatosak voltak. Levettem lábaimat derekáról, Ő pedig feltápászkodott.
- Éhes vagy? - kérdezte.
- Ömm, igen - válaszoltam.
Harry odalépett a kosár mellé és kivett belőle két szendvicset. Az egyiket átnyújtotta nekem, aztán leült a másikkal a kezében mögém. Lábát szétnyitotta, mellkasa a hátamnak simult. Szabad kezével átölelte derekamat, és enni kezdett. Miután elfogyasztottuk a szendvicseket, Harry a vállamra tette az állát és mind a két kezét derekam köré fontam.
A hullámzó tavat néztük, miközben az Ő szívdobogását hallgattam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése