- Szia, Anne - vigyorgott önelégülten. Nem tudtam megszólalni. Úgy éreztem, hogy nemsokára összeesek. Lábaim elgyengültek, a fülemben lüktetett a vér. Belekapaszkodtam Harry erős kezébe, hogy valami támaszt találjak magamnak.
- Ti ismeritek egymást? - kapkodta a fejét idegesen Harry köztem és Max között.
- Hát nem mesélt rólam a kis barátnőd? Én vagyok a srác, akit börtönbe küldött - mondta gúnyosan és kinyújtotta a karját, hogy kezet fogjon a barátommal.
Harry ajkai először szétnyíltak, majd erősen összeszorította őket. Az első reakcióját visszafogta. Állkapcsa erősen megfeszült, ujjait ökölbe szorította. Meredten bámult Maxre, azt hiszem elszámolt tízig. Nem tudott lenyugodni, a fejében látszólag megvilágosodott minden, amit tud a dologról. Lesütöttem a szemem, mikor kirántotta karját az ujjaim közül.
- Te patkány! - ordította. A következő kép az volt, hogy Max a földön fekszik. Az emberek a két fiúra figyeltek. Harry tovább folytatta volna az ütéseit, amikor megpróbálkoztam a lehetetlennel. Megfogtam a felkarját, majd hátrébb húztam - Hogy bánhatsz így egy nővel?
- Harry, kérlek ne! - mondtam, miközben könnyeim lefolytak az arcomon. A fiú egy pillanatra megállt és elgondolkodott. Otthagyta Maxet, megragadta a karomat és futni kezdett. Még magam mögött hallottam, ahogy Max azt mondja "ennek még nincs vége". Harry törte előttünk az utat, amíg ki nem értünk a tömegből. Az utcán megálltunk én pedig lihegve néztem rá, miközben még mindig sírtam. Nem tudtunk egymásnak mit mondani, még a történteken gondolkodtunk. Hirtelen megöleltem, szorosabban, mint eddig valaha. Arcomat a nyakának döntöttem és sírtam. Viszonozta az ölelésemet, közben a hátamat simogatta nyugtatásképp. A gesztus kicsit lenyugtatott, de a könnyeim még mindig folytak. Harry eltolt magától, hogy a szemembe tudjon nézni.
- Nyugi baby, minden rendben lesz - rekedtes hangja megütötte fülemet a csendes utcában. Erőtlenül bólintottam, Harry pedig homlokomra puszilt és újra átölelt. Mélyen beszívtam az illatát, majd felemeltem fejem a válláról.
- H-haza kísérsz? - néztem rá könnyes szemekkel.
- Persze - mondta és rákulcsolta az ujjait az enyéimre.
Az utat csendben tettük meg, mindketten a történteken gondolkodtunk. Nem kérdezett semmit, tudja, hogy Max az, aki évekkel ezelőtt megerőszakolt, tudja, hogy börtönben volt és tudja, hogy bosszút akar állni. Rajtam.
***
Az ajtónk előtt álltunk és a gyér utcai világításban néztünk egymásra.
- Jól vagy? - kérdezte.
- Nem tudom - válaszoltam vékony, erőtlen hangon.
- Ne aggódj, nem engedem, hogy az az állat bántson - motyogta és közben álla megfeszült. Nem láttam még ennyire idegesnek ezelőtt. - Menj be, nem akarom, hogy megfázz - mondta, majd közelebb húzva magához megcsókolt.
- Köszönöm - suttogtam két csók között.
- Ezt ne köszönd meg Anne. Nem engedem, hogy bántsanak. - mondta, én pedig halványan elmosolyodtam és utoljára megcsókoltam.
- Jó éjt - köszöntem el halkan.
- Neked is. És nyugodj meg, nem lesz semmi baj - megfordult és hazament. A sötét utcában néztem a távolodó alakját és hatalmasat sóhajtva beléptem a házunkba.
Apa a dolgozószobában volt, így bementem hozzá. Mosolyogva köszöntött, de miután látta a kisírt szemeimet, azonnal elkomorodott - Mi történt? - fürkészett.
- Apa...Maxet kiengedték - mondtam lesütött szemekkel.
- Mi? Ezt honnan tudod?
- Harryvel voltunk bent a városban, kimentünk a vásárba és ott fellökött. Harry azonnal utánament, Max pedig provokálta...
- Te jól vagy? - kérdezte riadtan
- Testileg igen, lelkileg nem annyira - vallottam be - azt mondta, hogy még "nincs vége" - néztem apára.
- Ezt hogy érteni? - kérdezte idegesen.
- N-nem tudom - gördült le egy újabb könnycsepp az arcomon. - De most inkább felmegyek a szobámba, jó éjt.
Kiléptem a szobából és felmentem a lépcsőn. Becsuktam magam mögött az ajtómat. Az ágyamra zuhantam és gondolkodtam. Minden rendben lesz. Motyogtam magamnak és újra könnyezni kezdtem.
(Kérlek hagyj kommentet, vagy pipálj. Köszönöm. xx)
Siess, kérlek :)
VálaszTörlésGYorsan kövit :3
VálaszTörlés