15. fejezet

Az uszoda előtt álltam és a telefonom képernyőjén húzogattam az ujjaimat. Lábaimat kereszteztem egymás előtt, s az órára pillantottam. Lassan ki kell jönnie. Felnéztem a telefonból és tekintetemet körbevezettem az uszoda körüli kis területen. Semmi ismerős arcot nem láttam ezért újra a telefonomra  vetettem szemeimet. A félhomályban megvilágította az arcomat a kijelző fénye. Belemerültem a telefonomba, amikor két kéz hátulról megfogott. Ijedtemben megugrottam.
 - Megijedtél? - kérdezte egy ismerős hang. Megfordultam, s megláttam Harryt.
 - Kicsit -szépítettem, mert igazából a szívbajt hozta rám. A pulzusom az egekbe ugrott egy pillanat alatt.
Közelebb hajoltam hozzá, s megcsókoltam. Kezeimet összekulcsoltam a tarkójánál.
 - Van kedved sétálni? - kérdezte, mikor ajkaink elváltak egymásétól. Bólintottam, majd megfogtam a kezét. A parkoló felé sétáltunk, azt hittem azért megyünk erre, hogy levágjuk az utat, de Harry a kocsijához lépett és kinyitotta nekem az ajtót.
 - Nem azt mondtad, hogy sétálni megyünk? - néztem rá a lehető legértetlenebbül. Harry felnevetett, szerintem az arckifejezésem miatt, aztán megszólalt:
 - De. De előtte hazadobjuk a táskámat, aztán utána megyünk - nézett rám mosolyogva.
 - Ó. Oké. - értettem meg és beszálltam az autóba. Harry megkerülte elölről és beült. A táskáját hátradobta a hátsóülésre, majd beindította a motort. A kivilágított várost néztem, miközben utaztunk. Fejemet Harry felé fordítottam. - Milyen volt az edzés? - kérdeztem.
 - Fárasztó - pillantott rám és elmosolyodott.
 - Akkor ne maradjunk inkább otthon? - érdeklődtem.
 - Szeretnél inkább otthon lenni? - perverzül vigyorgott. Játékosan belebokszoltam a vállába, miközben mosolyogtam.
 - Rossz vagy, Styles!
 - Te kérdezted - nevetett - Menjünk sétálni - mondta és leparkolt a háza előtt. Kiszálltunk az autóból és a lakásához mentünk. Harry kinyitotta az ajtót, bedobta a táskát a kanapéra és visszacsukta. - Mehetünk!
 - Hova? - kíváncsiskodtam.
 - Majd meglátod - mosolygott le rám.
 - Hát jó - vontam meg a vállam. Úgyse mondaná el, minek erőlködjek?  - Hol lesz a versenyed és mikor? - jutott hirtelen eszembe a tegnap említett verseny.
 - Itt lesz, jövő héten csütörtökön. Nekünk nem kell messzire menni.
 - Nekünk?
 - Eljössz, nem? - állt meg az utca kellős közepén. Meglepődött arcot vágott, biztos volt benne, hogy elkísérem.
 - Persze, hogy elmegyek - mosolyogtam. Érdekes volt látni a reakcióját, ahogy egyik pillanatról a másikra változik a hangulata.
 - Örülök - megkönnyebbülve mosolygott vissza rám.
A hidegben sétáltunk az ismerős környéken. Megláttam a kis bódékat és a karácsonyi hangulatban feldíszített teret. Az Adventi vásárra jöttünk.
 - Remélem nem baj, hogy ide jöttünk - fürkészett Harry, a reakciómat várva.
 - Dehogy baj! - tekintetemet nem vettem le a díszekről és a hatalmas forgatagról - Menjünk - húztam magam után a fiút.
Imádom a karácsonyi vásárokat, a hangulatát, az illatokat, a fényeket, a zenét. Egyszerűen jó sétálni, nézelődni, gofrit enni, meleg italokat inni. Az egész olyan hangulatos. Mindenki várja az ünnepeket, vásárol.
A tömegben lassan lépkedtünk aztán beálltunk egy bódéhoz, ahol italt rendeltünk. Én forrócsokit kértem, Harry pedig forralt bort. Kiálltunk a sorból és a meleg italokat megfújva haladtunk tovább. Beleittam a csokimba. Elemeltem a bögrét a számtól, mire Harry nevetni kezdett.
 - Mi az? - kérdeztem mit sem sejtve.
 - Semmi - közelebb hajolt és finoman megcsókolta a felső ajkam szélét. - Finom a tejszínhab - mosolygott.
 - Ó, hát, kösz - motyogtam zavartan. Harry hangosan felnevetett, aztán jobb kezével átkarolta a derekamat.
 - Menjünk - mondta és tovább sétáltunk a bódék között. A tömegben az emberek kissé lökdösődtek, ebből természetesen én is kaptam. Egy magas férfi erőteljesen nekem jött, amitől elszakadtam Harrytől és a hideg, nyirkos földre estem. Harry azonnal felsegített a talajról és miután az állapotomról érdeklődött, otthagyott és a fiú után igyekezett. Eltűnt az emberek között én pedig utána siettem. A tömegben sűrű bocsánatkérések közepette törtem magam előtt az utat, és fejemet ide-oda kapkodva kerestem a barátomat. Az idegen fiú háttal állt nekem, Harry pedig a srácot osztotta ki. Ideges volt, miközben beszélt. Odasiettem hozzájuk, hogy elrángassam onnan Harryt, mielőtt nagyobb baj történne. Megálltam a barátom mellett és arra készültem, hogy elmenjünk, amikor ránéztem a másik fiúra. A lábam a földbe gyökerezett a döbbenettől. A fiú elégedetten mosolygott amikor rájöttem, hogy ki ő, Harry pedig a fejét kapkodta közöttünk.
 - Anne, mi a baj? - kérdezte aggódva.
 - M-Max?

Kérlek hagyj kommentet, vagy pipálj! Köszönöm! xx