10. fejezet

Az uszoda lelátóján ültem és figyeltem Harry edzését, miközben az edzője ordítozik. Igazából biztatja, csak ez kicsit máshogy valósul meg. Éppen pillangóban úszott, így jó rálátást nyertem szálkás hátizmaira. Mosolyogva néztem ahogy kimászik a vízből. Észrevett a lelátón, felkapta a törölközőjét a padról és felém sétált. Felálltam a székről és a lépcsőkön lefelé sétáltam hozzá. Az ablakokon beszűrődő fénysugarak tökéletes testén lefolyó vízcseppeken csillantak meg. Megharaptam alsó ajkamat miközben végigmértem testét. Harry észrevette és hangos nevetés hagyta el száját. Egy lépésre előtte megálltam. Még mindig mosolygott, a gödröcskéi feltűntek arcán. Magához akart húzni, hogy megcsókoljon, de én eltoltam magamtól. Szemöldökét összeráncolva meredt a szemembe. Magyarázatot várt.

 - Nem szeretnék vizes lenni - mondtam.

 - Értem - szemtelen mosoly bujkált az arcán. Közelebb lépett felém, mire én automatikusan hátrébb léptem. És így tovább.

 - Harry. Mit csinálsz? - kérdeztem, miközben félig hátrapillantottam Megfordultunk, én vagyok a medence felé. Nem válaszolt, csak mosolyogva lépkedett előre - Ugye nem? Nem mered - folyamatosan hátrafelé haladtam. Irányt akartam változtatni, de már késő volt. A szilárd talaj eltűnt a lábam alól.  - Ááá! - sikítottam.

A víz bőrig áztatott, a hajam az arcomban landolt. Még mielőtt beestem volna a klóros vízbe, vettem egy nagy levegőt, amivel még kibírom egy rövidebb időtartamig. Gondoltam, ha már Harry ilyen galád módon csőbe húz, akkor én is megviccelem őt. Hiszen még sosem mondtam neki, hogy tudok úszni, esetleg nem. Most a második.

 Nem úsztam fel a víz tetejére, hogy azt a látszatot keltsem, hogy én nem tudok úszni. Pár másodperc múlva elmosódott kiabálást hallottam. Egyből utána Harry ugrott be a medencébe és csípőmet megragadva húzott fel a víz tetejére. Nagy levegőt vettem és rámosolyogtam a "megmentőmre", aki a vízfelszínén tartott.

 - Ezért megfizetsz - mosolygott. Végre leesett neki, hogy csak ugrattam ezzel az egésszel - de legközelebb ilyennel ne viccelődj, rendben? - hirtelen elkomolyodott. Bólintottam, mert abban igaza van, hogy ez nem annyira vicces.

Amint bólintottam, már le is rántott magával a víz aljára. Időm se volt levegőt venni, ezért kapálózni kezdtem erős karjaiban. Tudta, hogy nem vettem levegőt, ezért ajkait ajkaimra helyezte, hogy - sajátos módon - lélegeztessen. Édes csókunknak újra a levegőhiány vetett véget. Mindketten kapkodtuk a levegőt. Elmosolyodtam Harryn. Hónapokkal ezelőtt nem is beszéltünk, most meg itt vagyunk egy uszodában, együtt. 

 - Mennyire tudsz úszni? - rekedtes hangja zökkentett ki a gondolkodásból.

 - Eléggé. Mért? - összehúztam szemöldökeimet. 

 - Van kedved versenyezni? - vigyorgott.

 - Van - mondtam határozottan. Ó, ha tudnád, hogy mennyire tudok úszni! - De ez így nem ér. Sokkal nagyobb előnyben vagy, mert rajtad nincsen ruha, rajtam meg itt van ez a rengeteg nehéz gönc.

 - Le is veheted - perverzül vigyorgott. Válaszul az arcába fröcsköltem a klóros fizet, amit prüszkölve köpködött ki. Amíg ő a vízzel küzdött, én kimásztam a medencéből és elkezdtem vetkőzni. Először az elázott conversemtől szabadultam meg, majd a ruháimtól és fehérneműben álltam az uszoda kellős közepén. Rápillantottam a vízben úszkáló Harryre aki engem bámult. Alsó ajkát megnyalta, miközben kimászott, hogy egy helyről induljunk. Közelebb lépett hozzám és csípőmet átölelve újra megcsókolt. 

- Gyönyörű vagy - súgta a fülembe, majd nyakamat kezdte el csókolgatni. Akármennyire is élveztem, azt amit csinált, mindenképpen versenyezni akartam vele. Finoman eltoltam magamtól.

 - Kezdjük - mondtam, Ő pedig elnevette magát.

 - Látom nyerni akarsz.

 - Persze.

 - Rendben - utoljára lopott egy csókot tőlem, majd felálltunk a rajthoz. - Oké, a szabályok. Gyorsúszás, oda vissza - bólintottam. Nyerjen a jobbik!

 - Nyerjen!

Ezzel el is indultunk, mindketten beleugrottunk a vízbe és úszni kezdtünk. A fordulóig ő vezetett, de a bukfencnél megelőztem. Az utolsó 10 méteren hajrázni kezdtem és így én érintettem meg a falat elsőnek. Levegőért kapkodtam, ahogy Harry is. 

 - Én nyertem! - mondtam büszkén két levegővétel között. Harry csak bólintott. Közelebb úsztam hozzá. - Na mi az? Csak nem zavar, hogy legyőzött a barátnőd?

Nem válaszolt, csak elmosolyodott és megcsókolt. 

 - Olyan jó ezt a te szádból hallani - közölte.

 - Mit? Azt, hogy legyőztelek?

 - Nem, nem azt. Azt, hogy a barátnőm vagy - csókolt meg újra. A szívem gyorsan vert e két szó hallatán. Hozzá kell szoknom azt hiszem, hogy a barátnője vagyok.

 - Van kedved átjönni hozzám? - tette fel a számomra váratlan kérdést.

 - Persze, hogy van - válaszoltam egy gyors gondolkodás után. Harry kiszállt a medencéből, majd a kezét nyújtotta felém, hogy kisegítsen. 

 - Gyere, adok valami száraz ruhát - fogta meg a kezemet és az öltöző felé sétáltunk.