Reggel 10 óra körül ébredtem fel. A lakásban nem volt senki, hiszen apa dolgozott. Felöltöztem majd lementem a konyhába reggelizni. A müzli elfogyasztása után elmentem a szobámba a laptopomért, könyveimért, füzeteimért és tollaimért. Leültem az étkezőasztalhoz és tanulni kezdtem. Kidolgoztam tételeket, mert az előadáson leírt vázlatom nem volt pontos. Lehet, hogy más 19 éves, akinek nem kell péntekenként egyetemre járnia pihen, de én úgy gondolom, ha most készen vagyok a tanulás egyik részével, akkor a hétvégén több időm lesz. Amikor a franciát írtam megrezzent a telefonom a zsebemben. Harry írt, hogy fél 8-ra jön értem. Nem írtam vissza, letettem a telefonomat az asztalra és tovább írtam. Az olvasószemüvegemen keresztül felnéztem a falióránkra, ami 6 órát mutatott. Befejeztem a mondatot, amit elkezdtem és becsuktam a füzetemet és a laptopomat, majd összeszedtem a cuccaimat és felmentem a szobámba készülődni. Nem öltöztem ki túlságosan, egy fekete csőfarmert, fehér toppot , szegecses cipőt és fekete bőrdzsekit vettem fel. A táskámba beledobáltam a telefonomat, pénztárcámat, kulcsaimat. Mivel korán készen lettem, leültem a kanapénkra. Gondolkodni kezdtem, hogy mit akarhat Harry este a parkban csinálni. És hogy nekem nincs kedvem vele találkozni. Egyáltalán nincs. A csöngetésre felkaptam a fejem és ráérősen odasétáltam az ajtóhoz és kinyitottam. Harry ott állt és végigmérte a ruházatom.
- Gyönyörű vagy - nézett a szemembe.
- Köszönöm - erőltettem magamra egy kisebb mosolyt.
Becsuktam az bejárati ajtót, és elsétáltunk Harry fekete Range Rover-jéhez, aminek az ajtaját kinyitotta előttem. Beültünk a kocsiba és elindultunk a park felé. Az út csendben telt, csak akkor szólaltam meg, amikor elhagytuk a parkot.
- Harry, elhagytuk a parkot - mondtam kétségbeesett hangon.
- Tudom - szemét nem vette le az útról.
- Hova megyünk? - néztem rá. Nem válaszolt. - Harry!
- Nyugi, jó lesz - felém fordult egy pillanatra és rám mosolygott.
Hátradőltem az ülésen, kezeimet keresztbe fontam magam előtt és vártam, hogy megérkezzünk. Nem sokkal később egy szórakozóhely előtt parkoltunk le.
- Én nem megyek be! - mondtam neki, de mintha nem is hallotta volna, kiszállt az autóból és kinyitotta az ajtót - Nem hallottad? Én ide nem megyek be!
- De bejössz - szemein még a sötétben is látszott a düh. Megfogta a karom és kirángatott a kocsijából. Megijesztett a viselkedése és inkább engedelmeskedtem neki, még ha tudom, hogy rossz vége lesz.
Bementünk a klubba. A fülledt, meleg levegő, a cigi és piaszag keveréke émelyítő volt. A különböző színű, villogó fények zavarták a szememet.. Harry elvezetett a pulthoz, ahol kért két whiskyt. Az egyiket elém csúsztatta, azzal az utasítással "Idd meg!".
- Én nem iszom alkoholt - mondtam, miután beleszagoltam a pohárba.
- Idd meg! - kiabálta túl a zajt. Szemei megint besötétedtek az ellenállásom hatására.
Belenéztem még egyszer a pohárba, majd Harryre, aki dühösen meredt rám. Legördítettem a torkomon a pohár szeszt, ami csípte a torkomat. Hirtelen megint elém került egy pohár.
- Ezt is? - kérdeztem halkan, kétségbeesett hangon. Harry bólintott. Ezt is megittam. Még mindig ugyanúgy égette a torkomat a szesz. Megborzongtam. Még nem ittam ennyi alkoholt egyszerre, nem is szabadott volna.
Harry felállt és megával húzott a táncparkettre. Megfogta a csípőmet, azt akarta táncoljak vele.
- Táncolj, Anne! - súgta a fülembe. Elkezdtem mozgatni a csípőmet, de hamar abbahagytam. Az alkohol, az idegességem és a villogó fények hatására szédülni kezdtem. Forgott velem minden.
- Harry, én... - a következő pillanatban minden elsötétült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése